január, 2011

Léteznek komolyabb bizonyítékok arra, hogy a hiperaktivitás kialakulásának vezető oka a táplálkozási allergia.
Hiszen a technológiailag feldolgozott termékek változtatják a tulajdonságaikat és számos kémiai ételadalékot tartalmaznak: tartósítószereket, ízesítőket, festékanyagokat, stb.

Valószínűsíthetően az ételben található allergének is hozzájárulnak a gyermek viselkedésének változásához.
Fontos megemlíteni, hogy egyes biológiailag aktív anyagok – olyanok, mint amilyen a B-vitaminok csoportja, a cink, a króm, a taurin, az 5- hidroxytriptofán, a lecitin, a probiotikumok és sok más hasonló lényegesen segítik az agysejtek táplálását és csökkentik a hiperaktivitás megnyilvánulásait.

A DR. NONA gyárt egy sor készítményt, amelyek a hagyományos szerek mellett képesek jelentősen segíteni a gyermekkori hiperaktivitás mérséklését.

Szeretném felajánlani Önöknek a készítmények alkalmazásával kapcsolatos következő programot:

Fürdők a „Sókvartettel.
A fürdés során igyekezzenek játszani a gyerekkel. Próbálják meg összpontosíttatni a gyereket a számoláson keresztül.
Például, tegyenek a vízbe néhány gyerekjátékot és – azokat egyesével kivéve – számolják, hogy mennyi marad.

Masszázs„Dinamikus hidratálókrémmel”.
A masszázst feltétlenül az anyukának kell végeznie! Mossák meg a gyerek haját a „Napi samponnal”.
Vigyék fel „Iszappakolást lábra” térdig a gyerek lábára hetente egy alkalommal, 15 percre. Ez hat a reflexiós pontokra. A gyereküknek ez kellemes érzés lesz és megnyugszik.

Ha hiperaktív a gyerekük, ne keseredjenek le mi segítünk!

1. Fogadják el a gyereket olyannak amilyen . Megpróbálni egy izgágát kényszeríteni, hogy kimérten viselkedjen – ugyanaz, mintha egy verebet lépkedni próbálnának tanítani.  A mozgásos aktivitás – a gyermek természetes szükséglete. Ha a kicsit ettől megfosztjuk akkor lelassul a fejlődése.
2. Ne próbálják meg a gyereket kiabálással vagy erőszakkal irányítani.
3. Figyelve saját gyermeküket meg fognak győződni róla, hogy a káoszt maga körül nem a rombolás iránti vágytól vezérelve hozza létre.
Egyszerűen érdekes neki, hogy milyen hanggal esik le a polcról egy könyv, eltörni egy műanyagautót, hogy kipróbálja az erejét, megérezni, hogyan törik morzsákra a tojáshéj az erős ujjai alatt.
4. Ahhoz, hogy a saját csemeténknél valamit elérhessünk, fel kell szerelkezni nyugodtsággal és türelemmel.
„Megyünk aludni, mert az udvaron sötét van, éjszaka van és minden gyerek, cica, kutya aludni ment.
És neked is aludni kell menni”. Ismételjék ezeket a mondatokat tízszer különböző hanghordozással,mutassák meg a kicsinek a sötét utcát az ablakból, az „elaludt” lámpát, televíziót, tengerimalacot. És meg fogja érteni, hogy van egy olyan szabály: amikor sötét van és mindenki alszik, akkor neki is be kell feküdni az ágyba.
5. Emlékezzenek: a hiperaktív gyerekek könnyen felizgathatóak. Emiatt a hisztérikus jegyek a hangjukban: „Azonnal tedd le, kinek mondtam ezt, ilyen-olyan vagy!” – a gyermeke aktivitását csak fel fogják fokozni. Jobb úgy mondani:”Ez a kés éles, emiatt a kisgyerekeknek nem szabad kést venni a kezükbe – ettől fájdalmasan meg lehet sérülni”.
6. Legyenek felkészülve arra, hogy valamilyen tevékenységben lelkesen elmerült gyerek nem egyből fogja észrevenni, ha szólnak hozzá.
7. A „tiltott” elfoglaltságtól igyekezzenek elvonni a gyerek figyelmét nem kevésbé érdekes, de kevésbé veszélyes dologgal.
Apropó, az építőkockából szép piramisokat lehet építeni, a párnákból pedig – egy kitűnő házikót a nyuszi számára.
8. Izgága-kisgyermekek könnyen izgatható idegrendszerrel. Nekik különösen szükségesük van a nyugodt játékokra. Ne felejtsenek olvasni a gyerekeknek könyveket és megbeszélni azokat velük.
9. Figyelmesen viszonyuljanak a napirendhez: a gyermek pszichikája teljes értékű pihenést igényel. Rendszeres, napról napra ismétlődő rituálék a biztonság és nyugalom érzetét kölcsönzik neki.
10. Igyekezzenek elérni, hogy a kisgyermek minél kevesebbet nézzen TV-t.
11. Próbálják megtanítani az izgága gyermeküket előre elemezni (amennyire egy gyerek erre képes), milyen „akrobata mutatványok” valók és milyenek veszélyesek számára.
12. Béküljenek ki a szétvert térdekkel. Ezt nem lehet elkerülni, ha a gyerek annak idején futni tanult meg és nem járni.
Nem kell minden esés után hangosan jajgatni és a segítségére rohanni.

A pszichologusok a következő jeleket tartják a hiperaktív gyerekek diagnosztikai szimptómáiként.

1. Nyugtalan tenyér- és lábfej mozdulatok. Széken való üléskor hadonászás, csúszkálás.
2. Nem tudnak nyugodtan egy helyben ülni, amikor azt követelik tőlük.
3. Izgalmat kiváltó idegen okra könnyen elterelődik a figyelmük.
4. Nehezen tudják kivárni a sorukat a játékokban és a közösségben kialakuló különféle helyzetekben (tanórákon, kirándulásokon és ünnepeken).
5. Gyakran már a kérdésünk kimondása előtt – gondolkodás nélkül – előrukkolnak a válasszal.
6. A felkínált feladatok teljesítése során nehézségeket tapasztalnak (amelyek sem a negatív viselkedéssel, sem az elégtelen megértéssel nincsenek kapcsolatban).
7. Nehezen tudnak tartósan koncentrálni a teljesítendő feladatra vagy a játékra.
8. Gyakran az egyik feladatról hamar áttérnek a másikra anélkül, hogy az előzőt befejeztek volna.
9. Nem tudnak csendesen és nyugodtan játszani.
10.Fecsegőek.
11.Gyakran zavarnak másokat, zaklatják a többieket (pl.: beavatkoznak más gyerekek játékába).
12.Olyan benyomás alakul ki, hogy a gyerek nem figyel arra, amit mondanak neki.
13.Folyton elveszítik a dolgaikat az óvodában, az iskolában, otthon, az utcán.
14.Időnként veszélyesen cselekszenek anélkül, hogy a következményekre gondolnának, de szándékosan nem keresnek kalandokat vagy izgalmakat (például, kiszaladnak az utcára anélkül, hogy körülnéznének).

Mindezen jelenséget a következő irányokban lehet csoportosítani:
- túlmozgásos aktivitás;
- impulzivitás;
- szétszórtság-figyelmetlenség

A hiperaktivitás diagnózisát helytállónak tekintik, ha az összes szimptómából legalább hét jelen van.

CSALÁDON BELÜLI KORREKCIÓ
A hiperaktív gyermek nevelésénél az anya (és a többi hozzátartozó) két szélsőséget kell, hogy kerüljön:
- egyfelől, nem szabad sem túlzott sajnálkozást kimutatni, sem teljes engedékenységet;
- másfelől, nem szabad a gyerek által nem teljesíthető túl magas követelményeket nyújtani társítva azokat szükségtelen pontossággal, szigorúsággal és szankciókkal (büntetésekkel).